Február Este rohammentőt hívtak a Rákóczi tér egyik padjának állandó lakójához, fél órán át próbálták újraéleszteni, de sajnos már nem tudták megmenteni. Évek óta ott lakott. A környéken élőktől megtudtuk, hogy Gyulának hívták, és kemény tartásáról ismerték a legtöbben. Gyula nem volt egy beszédes úr, általában könyvet olvasva lehetett őt látni a téren. Sokan, sokszor megkérdezték, mire volna szüksége, és általában azt válaszolta, hogy köszöni, de semmire. Ami ételt, egyéb adományt kapott, azért hálásan elfogadta.
Vasárnap este még látták, ahogy az esőben fekszik egy gyér fácska alatt, paplanba csavarva. Masszívan esett rá a víz fentről, írta egy közelben lakó. A cikkben megjelent fotókat készítő Déri Miklós is látta a napokban, kérdezte, hogy nincs-e szüksége valamire, kabátra, pulóverre, végül egy kardigánt elfogadott. Korábban hálózsákot is vittek neki. Mikor Déri Miklós megosztotta a halálhírt a Facebookon, rengeteg komment érkezett, hiszen Gyulát sokan ismerték, gyakran beszélgettek vele. Mindenki, aki találkozott vele, rendes, másokon szívesen segítő, intelligens, tanult embert látott benne. Padjának környékét mindig rendben tartotta, még a táplálkozására is figyelt, dobozokban álltak az ételei, teája. A téren lakó többi emberrel nem cimborált, de mindenki tisztelettel nézett rá.
