Mentem be a Lidlbe, de a bejáratnál oda jött egy lány, hogy tudok-e segíteni.
Szívesen, de nincs nálam pénz (tényleg nem volt, csak kártya)...
Nem pénzt kérek, hanem ennivalót szeretnék kérni.
Mire lenne szükséged?
Kis krumplira és tojásra. Csinálnék a gyerekeknek egy kis rakott krumplit.
Kint vártam még egy kicsit, néztem, hogy reagálnak az emberek, akikhez oda megy. SZÓBA SE ÁLLTAK VELE, rá se néztek. Mint ha láthatatlan lett volna :( Bementem, megvettem, kint nem találtam, de összefutottam egy barátnőmmel, beszélgettünk, ezer éve nem taliztunk. Közben feltűnt a lány, oda adtam neki a kaját. Nem hálálkodott, csak megköszönte. Ez pont elég is volt.
Tudom, hogy rohantok és bizalmatlanok vagytok, de ne nézzetek át ezeken az embereken. Tudom, sokan vagytok, akik nem ilyenek és segítenek. De aki ilyen, picit képzelje magát ennek a lánynak a helyébe. 100Ft. Te észre sem veszed, de valakinek többször 100Ft egy hétvégét jelent, amikor ehet. Nem azt mondom (mielőtt nekem jön egy idióta), hogy mindenkinek, minden nap adj egy százast, mert az anyagi csőd. Nem! De 1-2 alkalommal 100Ft-ba nem halsz bele. És ha piát vesz?
És akkor mi van??? Ha őt az teszi boldoggá, mert az utcán él és ez kicsit feledteti vele, akkor mi van?
Ha adsz, szívből adj. Ne mérlegelj. :)
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
